Bringázz inkább Te is!

Ez rohadt jó, és nem vicc! A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kampányba fogott a kerékpározás népszerűsítésének érdekében.
Íme a reklámfilm:

A nagy kedvenc

Colonia. Ez egy horvát együttes, kb. az ezredforduló táján fedeztem fel zenéjüket.

Szeged, Szeged

Elgondolkodtatnak azok az események, amik a napokban Szegeden történtek. Egyrészről volt egy kézilabda Magyar Kupa, pénteken pedig egy tüntetésre került a városháza előtt a szegedi labdarúgásért. Nem mondok újat azzal, hogy a Magyar Kupát a (rendezés jogát 38 millió forintért megszerző) Pick Szeged nyerte meg, a döntőben a veszprémi csapatot verte (agyon). Nem én találtam ki az agyonverést (hanem a média, meg az ismerősök, akik látták és szintén durvának minősítették a Pick játékát), de nem is ez a lényeg. Engem az gondolkodtat el, hogy honnan hová jutott a szegedi klub a játékosállományt tekintve. A ’90-es évek közepén az elődöntőig menetelt a KEK-ben a Pick, 1996-ban pedig bajnok lett. Emlékszem olyan nemzetközi mérkőzésekre, amikor már délután 3(!!!) órakor egy tűt nem lehetett leejteni az újszegedi sportcsarnokban, a hat órai kezdés előtt három órával már tele lett a lelátó. Más világ volt akkor, nem voltak helyre szóló jegyek, bérletek… Akadt olyan fanatikus is, aki már délelőtt ott várakozott a csarnoknál, hogy biztosan legyen ülőhelye az esti meccsen. El lehet képzelni hogy a 14 órai kapunyitáskor milyen embertömeg áradt fel a lelátókra…
Dehogy unatkoztunk a kezdésig, előfordult hogy a kosaras lányoknak volt edzése, igaz a meccseiken általában csak 1-200 néző lézengett, de az edzésüket így 3000 ember láthatta :)
De az akkori Pick Szeged más volt!Még ma is szinte kapásból sorolom az akkor sztárok neveit: Fekete Robi, Avar Gyuri, Bartók Csabi, Borsodi Peti, Grőber Matyi, Mezei Ricsi, Oszlánczi Andris, Dobos Laci. Hogy ez így túl „magyaros”? Igen, mára ez is megváltozott, és talán éppen ez a baj, mára a szegedi tehetségeket sem sikerül megtartani. Fekete Robiékat imádta mindenki. Ma pedig románok, szerbek adják a csapat nagy részét… Még talán a szurkolók is mások lettek, kicserélődtek. Ahogy hallom a régi bandából már alig-alig maradtak, akik meccsre járnak. Abban az időben voltunk jónéhányan, akik szinte minden szegedi sporteseményen jelen voltak, legyen szó kézilabdáról, kosárlabdáról, vízilabdáról vagy éppen fociról. Anno egy NB III-as focimeccsen az ultrák között még nekem is jutott egy görögtűz :) Szép, kedves emlékek.

No de váltsunk a focira! Múlt pénteken a szegedi városháza előtt tüntetést rendeztek a szegedi labdarúgásért. Csak támogatni tudom ezt a dolgot én is. Egy akkora nagyvárosnak, mint Szeged, be kellene tudnia vállalni egy első osztályú futball csapatot is.

Hogy röviden miről is van szó, bemásolom a szervezet által megnevezett legfontosabb okokat, mely az összefogást eredményezte:
Szeged önkormányzata határozatban döntött a SZVSE stadionjának és SZEOL stadionnak magánkézbe adásáról ill. megszüntetésének víziójáról. Ezzel a városban csak a jelenleg állami tulajdonban lévő Hunyadi téri pálya maradna a labdarúgósport számára. A 15 éve alakult, válogatott- és elsőosztályú játékosok egész sorát kinevelő Tisza Volán SC utánpótláscsapatai, a létesítmények jelenlegi helyzete és a minőségi (ill. a fiatalok számára megtartóerővel rendelkező) szegedi felnőtt labdarúgósport hiánya miatt ellehetetlenülnek. A jelenben is, már tizenéves korban viszik el a tehetségeket a gondosabb gazdával rendelkező városok csapatai. A város reprezentatív felnőtt labdarúgócsapata, a Tisza Volán SC újoncként az NB III-ban szerepel, ám a város vezetői illetve a tulajdonosi körök ismert tervei hosszú távra is csak ezt az osztályt szánják a szegedi labdarúgásnak, ez az 1899-ben létrehozott szegedi labdarúgás hagyományaihoz, sikereihez és a városunk nagyságához, értékéhez viszonyítva teljességgel elfogadhatatlan! Napjainkra a felnőtt labdarúgócsapat az ismert tulajdonosi összefonódásoknak köszönhetően gyakorlatilag a Diósgyőr fiókcsapata lett...

Swiss Travel System

Jelentem haladok. Már ami a nyaralást illeti. Ahogy azt már korábban írtam, először Ausztriában, a Berghotel Rudolfshüttében töltünk el 5 napot, majd utána Svájcba megyünk. 6 éjszakát fogunk eltölteni Berner Oberland kantonban, ezen belül is az Eiger lábánál fekvő Grindelwald falucskájában. Július elején továbbállunk a Wallis kantonban lévő Täsch-ba, (azért nem Zermattba, mert oda nem lehet autóval bemenni, Täsch-ban kell hagyni a járművet) ahol 4 éjszakát maradunk. Úgy tervezem sokat vonatozunk, hiszen a svájci az egy igazi vasúti nemzet, nagyon jó a közlekedési hálózatuk, még a legeldugottabb és a legmagasabban fekvő helyekre is el lehet jutni tömegközlekedéssel. Vétek lenne szegény Pikacsut túráztatni. A Swiss Pass pedig igazi szabadságot ad az embernek, a kártya megvásárlásával ingyér használhat vonatot, buszt, hajót, a hegyi felvonókra meg féláron lehet jegyet venni. Szóval csak felülsz a vonatra, ha valahol valami megtetszik leszállsz, vagy bérelsz egy kerékpárt (ezt több mint 200 pályaudvaron lehet megtenni), vagy tömegközlekedsz a nagyvárosokban a Swiss Pass-al természetesen ez is külön térítés nélkül használható. Aggodalomra pedig nincs ok, nem ragadsz ott sehol a vasút miatt, hiszen szinte mindenhova fél óránként közlekednek vonatok. Amit a MÁV nem is olyan régen vezetett be ütemes menetrend néven, azt a svájciak találták ki, 1982-ben vezette be az SBB.
A szállás kiválasztásánál pedig még arra is ügyeltem, hogy pár perces gyaloglással elérhető legyen a pályaudvar. Szóval Ausztria – Svájc a foci EB idején… Mához két hónapra indulás!

Schweiz. ganz natürlich

Le a kalappal a svájciak előtt! Még március utolsó hétvégéjén rendeltem tőlük 4-5 prospektust (van nekik vagy több száz fajta) a MySwitzerland.com honlapján keresztül, és láss csodát pár nap múlva ott lapult a postaládámban a több mint 1 kilónyi katalógus-küldemény. Most van mit lapozni, olvasgatni, és bizony nem könnyű a programszervezés, mert rengeteg csoda és szépség látható Svájcban. 10 nap alatt sajnos mindenhová nem tud eljutni az ember, de van azonban jónéhány hely, ami így képről megérintette a szívemet, azokat biztosan felkeressük.

Wildkogel Rodelbahn - a világ leghosszabb szánkópályája

Úgy néz ki végre itt a tavasz! Április első napján ragyogó napsütés fogad a reggeli ébredéskor. Fura, de a múlt héten még hóvihar is volt, így újra lehetett emlékezni a januári, az osztrák Alpokban eltöltött időszakra. A korábbi években télen a Salzburgerland tartományban lévő St. Martin am Tennengebirge nevű településen teleltünk.
Idén új helyet kerestem - ennek egyik oka az utolsó pillanatig bizonytalan időpont volt, amit végülis indulás előtt két nappal telefonon ismét módosítani kellett a házigazdáknál, illetve az hogy olyan helyre szerettünk volna eljutni, ahol komoly szánkópálya található, lévén sem én, sem a nagy Ő nem tud sielni, így jóformán ez az egy lesiklós lecsúszós sport marad nekünk.
Szánkózás szempontjából a legjobb helyre jutottunk el, a salzburgerlandi Bramberg am Wildkogel település büszkélkedik a világ leghosszabb szánkópályájával. Maga a pálya 14 km hosszú, 1300 méter a szintkülönbség és kb. 45 perc míg leérsz rajta. Neukirchenből a Wildkogelbahn kabinos felvonójával lehet feljutni a hegyre, innen a rajthelyig egy negyed órát kell felfelé még gyalogolni. A szánkópálya egyébként este 22 óráig ki van világítva (van hogy még tovább is), ráadásul minden kedden és pénteken hosszabbított nyitvatartással (18 óra 30-ig) üzemel a felvonó a szánkózók kedvéért. A felvonó ára (szánkózáshoz, tehát csak hegymenet) felnőtteknek 6 €, gyermekeknek 3 €. Mivel a felvonó, és a szánkópálya vége elég messze van egymástól, így ingyenes síbuszt vehetnek igénybe a szánkózók is. Célszerű az autót a szánkópálya végénél hagyni, és a busszal utazni a Wildkogelbahnhoz a szánkóval együtt. Ha nincs szánkód, több helyen is tudsz bérelni. Érdemes naplemente előtt felmenni, csodálatos a látvány odafenn, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai még a beragyogják a hegy tetejét. Szánkózás közben pedig néha érdemes megállni gyönyörködni a panorámában, elnézni ahogy lenn a völgyben kigyúlnak a távoli falucska fényei. Mire leérsz, teljesen besötétedik. És nehogy azt gondolja valaki, hogy ez csak a gyerekeknek jó móka! A legkisebbektől az idősebbekig (nyugdíjasokat is láttunk szánkózni) mindenkinek jó szórakozást nyújt. Vannak egészen meredek szakaszok is, de nem kell félni tőle, hatalmas élmény lejönni rajta!

Bővebb információk a szánkópályáról: ITT