Hazautazás - Bludenz – Innsbruck – Lofer – Bad Reichenhall – Salzburg – Villach – Klagenfurt – Graz – Bad Radkersburg – Murska Sobota – Lenti - Pécs

Július 5.

Másnap reggeli után kicsit szétnézünk Bludenz belvárosában, mert ma van a Milka Fesztivál. Utána pedig irány haza. Bludenz – Innsbruck – Wörgl – Lofer – Bad Reichenhall – Salzburg – Villach – Klagenfurt – Graz – Bad Radkersburg – Murska Sobota – Lenti – Nagykanizsa – Pécs útvonalon haladunk. Útközben, német területen, Bad Reichenhall előtt, egészen pontosan Schneizlreuth-nál elhaladunk egy pisztráng-füstölő mellett. Gyorsan megfordulunk, majd visszamegyünk, úgyis ebédidő van… Lehet itt vásárolni elvitelre, de helyben fogyasztásra is, többféle füstölt halat. Mi egy-egy pisztrángot eszünk két-két szelet kenyérrel, és finom tormával. Annyira finom és ízletes, hogy úgy döntünk, hazára vásárolunk 4 darab halat, hiszen hűtőszekrényben 10 napig eláll. Ajánlom mindenkinek a helyet, aki arra jár és szereti a füstölt pisztrángot!

A sok nyaraló miatt az A10-es autópályán a Tauern Tunnel előtt volt torlódás, több kilométeren állt a kocsisor, és csak lassan haladt. Ez a dugó Flachaunál kezdődött. Az autópálya mellett természetesen mobilvécék és szemetesek álltak az utasok részére. Mint később kiderült egy lámpa irányította a forgalmat, ami kb. 10-15 percenként váltott zöldre. Volt időm megfigyelni, hogy osztrák rendszámú autó egy sem várakozott ebben a dugóban (nyilván informálódtak a rádióból...), zömében német, holland és svájci autók voltak, szombat lévén nyilván a tenger felé tartottak nyaralni. Ezt leszámítva jól lehetett haladni az autópályán. Megálltunk egy kávéra a szokásos helyünkön, a Wörthi-tavi pihenőnél, ausztriai utazáskor itt szinte mindig megállunk, hogy egy kávé és egy süti mellett gyönyörködjünk a Wörthi tóban és a panorámában. Éjfél után, fél 1-kor érkeztünk Pécsre, fáradtan, de tele élménnyel.

Interlaken - Bludenz

Július 4.

Úgy döntünk hogy egy nappal hamarább elindulunk haza, egyrészt mert kb. 1500 km-es út vár ránk Pécsig, másrészt pedig szeretnénk visszamenni Interlaken-be ajándékokat vásárolni. Valahogy az a hely nagyon a szívünkhöz ragadt. Az útvonal már ismerős, Täsch – Visp – Grimselpass – Meiringen – Interlaken. Leparkolunk a vasútállomásnál, ahol elég barátságos áron lehet parkolni svájci viszonyokhoz képest. Innen indulunk el gyalog a Höheweg nevű főutcán, ahol már minden ismerős, a négy- ötcsillagos szállodák, a Höhe-Matte ahová a fizetett siklóernyő túrázók érkeznek. Nagyon sokan foglalkoznak itt azzal hogy tandemernyőzést vállalnak, és bizony van is rá sok érdeklődő, akik befizetnek egy ilyen kalandra. Kicsit vásárolgatunk, majd öt óra tájban elindulunk hazafelé. A terv az hogy minél messzebb jussunk, és este 8-9 óra körül pedig keresünk egy hotelt ahol megalszunk éjszakára. Másfelé megyünk mint terveztünk, így Zürich-nél nem Liechtenstein felé haladunk, hanem Winterthur – St. Gallen lesz az útvonalunk. Zürich-nél „elfelejtettek” a svájciak elkerülő szakaszt építeni az autópályára, így bevisz az út minket a városba, ahol hatalmas dugó van, így több mint egy óra alatt verekedjük át magunkat a városon. A Bodeni tónál lépjük át a svájci-osztrák határt, ahol először is egy osztrák autópálya matricát vásárolunk, mert amit június 21-én vettünk 10 napost, az már lejárt. Egészen Bludenz-ig megyünk, majd úgy döntünk itt szállunk meg éjszakára, mert már ismerjük ezt a helyet, korábban nyaraltunk ezen a környéken. Nem túl sok hotel van, de végül sikerült egy háromcsillagost találni a Bludenz melletti Nüziders-ben. Van még konyha, így kapunk vacsorát is.

Zermatt - Zürich

Július 3.

Délelőtt Zermattba megyünk át, de sajnos esős idő van, így visszamegyünk Täsch-be, összeszedünk néhány holmit, majd vonatra ülünk. Előzetes cél ismét Bern, de menet közben dől el, hogy inkább Zürich-be megyünk. Ha már Svájcban vagyunk ne maradjon ki. Délutánra érkezünk meg, úgyhogy csak pár óránk van. Sétálunk a világ legmenőbb bevásárlóutcáján, a Bahnhofstrasse-n, ami - mint ahogy a neve is mutatja – a főpályaudvartól indul. Van itt minden, butikok, ajándékboltok, az árak pedig az egekben. Később átvágunk egy sétálóutcán bolyongunk mindenfelé, majd a Limmat folyó partján találjunk magunkat. Gyönyörű épületek, templomok a folyó mindkét partján. Lassan ennivaló után nézünk, mert megéhezünk, be is térünk egy hatalmas önkiszolgáló jellegű étterembe, ahol több nemzet étele is megtalálható. Valami távol-keleti kajafélességgel csillapítjuk éhségünket, majd irány a főpályaudvar, mert már igen késő van, és három órás utazás vár még ránk hazáig. Ömlik az eső amikor kijövünk az étteremből, így felugrunk egy villamosra. A Centrálig megyünk, majd onnan egy átszállás után még megyünk egy megállót, és máris a főpályaudvarnál vagyunk. Este 7-kor indul a vonatunk, Visp-ig visz bennünket, ott kell majd átszállni a Zermatt felé tartó vonatra. Este 10 óra 3 perckor meg is érkezünk Täsch-be. Itt véget is ért a Swiss Passunk szerepe, mert a mai volt az utolsó nap amikor használhattuk.

Chamonix – Mont Blanc

Július 2.

Irány a Mont Blanc! Ma Franciaország a célpont, pontosabban a Mont Blanc Express-el Chamonix-ba (itt rendezték az első téli olimpiát 1924-ben) megyünk, majd ott fel a gyűjtőkabinos felvonóval a 3842 m magasan lévő Aiguille du Midi-re, ahonnan a Mont Blanc szinte karnyújtásnyira van. Täsch-ből Visp-be vonatozunk le, ahol átszállunk a Genf-be tartó IC-re, ezzel Martigny-ig megyünk Martigny-ból indul a Mont Blanc Express, amit szintén külön térítés nélkül igénybe lehet venni Chamonix-ig. A neve ugyan Express, de a sebessége ezt nem tükrözi, többször fogaskerekek segítségével halad a vonat a hegyekben. Egy helyen át kell szállni, a svájci-francia határ könyékén, de gyakorlatilag miután átszálltak az utasok már indult is tovább a vonat. Martigny-ból kb. másfél óra az út Chamonix-be. A táj lenyűgöző, de hát ezt már annyiszor elmondta az ember svájci utazásai során. Chamonix-ban könnyen megtaláljuk a felvonó völgyi állomását. Elég mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, a fejenként 38 euros oda-visza szóló tikett nem olcsó. Hiába, az élményt meg kell fizetni, ha látni akarjuk az Alpok legmagasabb pontját. A Mont Blanc csúcsára átlagban évi 20 ezren jutnak fel. Nem kis szám. Két szakaszban jutunk fel a gyűjtőkabinos felvonóval az Aiguille du Midi-re. Egy japán csoportot sikerül kifognunk, velük megyünk fel. Elég hangosak, hogy tényleg félnek-e vagy csak úgy csinálnak azt nem tudni, de van aki levéve sapkáját azt a szeme elé teszi, hogy ne is lássa hova megy a felvonó. A második szakasz kicsit meredekebb, itt már szép lassan a hóhatár fölé emelkedünk. Ahogy közelítünk a felső állomáshoz, a mellettünk lévő hegygerincen hegymászókat veszünk észre. Mikor felérünk, és az egyik kilátóponthoz megyünk még több hegymászót láthatunk szerte a környéken. Fantasztikus a panoráma. Szavakkal nehéz leírni, de tényleg ott magasodik előttünk a Mont Blanc teljes pompájában, tekintélyt tisztelő hatalmasságával. Kb. másfél – két órát időzünk fenn. Itt már a lépcsőzés is nehezen megy, főleg felfelé. Az a néhány lépcsőfok jobban kifáraszt mintha odahaza felszaladnék a kilencedik emeletre… Mikor leérünk még kicsit sétálunk meg várásolgatunk Chamonix-ban, majd elindulunk hazafelé a Mont Blanc Express-el.

Grimselpass - Aletsch-gleccser – Zermatt – Gornergrat

Július 1.

A mai nap a költözésé. Búcsút veszünk házigazdáinktól, akik még marasztalnának bennünket, akár több napig is eltölthetnénk még náluk, mert csak hétvégén érkezik a következő vendég. Minket azonban már várnak Täsch-ben, így kifizetjük a szállás árát, meg veszünk egy darab saját készítésű sajtot a házigazdáktól, felpakoljuk autónkat és 10 órakor útnak indulunk. Utunk a Grimselpass-on át vezet, fenn meg is állunk kicsit nézelődni, aztán haladunk tovább. Ami korábban elmaradt, azt most pótoljuk, azaz Fiesch-ben felmegyünk az Eggishorn-hoz a gyűjtőkabinos felvonóval, hogy megnézzük az Aletsch-gleccsert, aminek egy részét már láttuk a Jungfraujoch-ról. Csodálatos látvány tárul elénk odafenn. Alattunk az Alpok leghosszabb gleccserének kanyarja. Van egy kis hütte is itt fenn, kiülünk a teraszára, iszunk két kávét, én eszem egy raclette-t, párom pedig egy almásrétest vaníliaszósszal. Az adagok nem túl nagyok, az almásrétes pedig az osztrákok almásrétesének a nyomába sem érhet… Nyugalmas idefenn, nehezünkre esik lemenni innen és folytatni utunkat a Mattertal felé. Täsch-ben könnyen megleljük szálláshelyünket, a Haus Namaste-ben egy stúdióban leszünk néhány napig. Pár cuccot felviszünk, majd Zermatt-ba megyünk, hogy felmenjünk a Gornergratbahn-nal a Gornergrat-ra (3089 méter). Zermatt-ba húsz percenként jár a vonat, és beléptető kapuk vannak. Kicsit felhős az idő Zermatt-ban, de azért a Matterhorn jellegzetes alakja elő-előbukkan. Úgy döntünk felmegyünk a hat órakor induló vonattal, mivel a webkamerák azt mutatják hogy a Gornergraton nem burkolózott felhőbe minden. Nincs az a tömegnyomor szerencsére, egy kisebb külföldi csoport van, meg még néhány emberke. Ráadásul a külföldi csoport a Gornergraton lévő szállodában lakik, oda mentek fel. Útközben még mormotákat is látni a vonatból, nem messze a sínektől keresgélnek. Csodálatos a panoráma odafenn, bár az látszik hogy esőfelhők gyűlnek a távolban. Kb. másfél óránk van, az utolsó vonat nyolc óra előtt pár perccel indul. Kicsit sétálunk a környéken, nézelődünk. Még egy templom is van, benne mécsesek égnek. A Matterhorn pedig szinte karnyújtásnyira. Nyugalmas minden, sehol nincs a nappali zsúfoltság, még egyedül is tud lenni az ember. Persze mire leérünk a vonattal Zermatt-ba, már zuhog az eső. Visszamegyünk Täsch-ba, majd az állomással szembeni pizzériába térünk be vacsorázni.

Genf

Június 30.

Kicsit borúsabb időre ébredünk, így megváltoztatjuk eredeti tervünket (Fiesch-be, az Eggishornra mentünk volna). Vonatra szállunk, a déli részt vesszük célba, hátha arra jobb az idő. Úgy döntünk, Martigny-ba megyünk, majd onnét a St. Bernard Express-el utazunk tovább. Miután Visp-nél átszállunk, ismét változtatunk a terven, inkább elmegyünk Genf-be, hamár a vonatunknak úgyis az a végállomása. Nem volt rossz döntés, gyönyörű tájakon haladunk, a Genfi-tó pedig csodaszép. Genfben csak pár óránk van, megnézzük a Genfi tónál a Jet d'eau-t, a szökőkutat, amely 140 méter magasra szökik fel. Jean Jacques Rousseau szobrát is megtaláljuk sétáink során. Lassan visszaindulunk a főpályaudvarra, ahová épp egy TGV érkezik, látványra nem rossz, engem, mint vasútbarátot örömmel tölt el, így készül egy közös fotó is :) Ez a vonat hamarabb Párizsba fog érni, mint én haza Grindelwald-ba, pedig a távolság kb. háromszor akkora Genf és Párizs között, mint Genf és Grindelwald között… Genf – Bern- Interlaken – Grindelwald útvonalon utazunk, tehát nem arra amerről érkeztünk. A vonatok pedig – ahogy azt már megszokhattuk – pontosak és kényelmesek, és a csatlakozásra sem kell sokat várni az átszállásoknál.