Tavasz a télben, vagy tél a tavaszban, kinek hogy tetszik, merthogy ez várt ránk. Szikrázó napsütés, kék ég, hatalmas mennyiségű hó Obertilliachban, március 23-án. Először megkerestük a szállásunkat, egy kedves kis panzió (Gästehaus Weilerhof), mellette pedig egy hotel, ahol majd a vacsoráinkat fogjuk eltölteni. Mivel még alig múlt el dél, így gyorsan átöltözünk, és irány a szánkópálya! Fejenként 6 euro egy hegymenet, a liftkezelő fiatalember nagyon készséges, először a szánkóinkat pakolja fel egy-egy ülésre, majd mi következünk. 2248 méter magasra megyünk fel. Fenn étterem (Conny Alm), és további síliftek, azoknak, akik síelnek. Egy leves és egy süti, majd irány a szánkópálya. Nagyon jól csúszik, elvileg megállás nélkül kb. 18-20 perc alatt le lehet rajta érni egy jó szánkóval. Ezt azért mondom, mert a mi régi, 25 éves szánkóink kicsit lassabbak, mint az itt bérelhető ródlik. Volt alkalmam kipróbálni a bérelhető szánkókkal is a pályát, mert egy ütközésnél történt egy kis baleset a szánkóval, és egy rögzítés elengedett. Az itt eltöltött rövid idő alatt minden nap szánkóztunk, volt hogy kettőt is lejöttünk.
A másik fő sportunk a sífutás volt, béreltünk négy napra léceket, cipőt. Főként a sífutó centrum volt a kiinduló állomásunk, de egy alkalommal faluból sífutottunk a centrumba, majd vissza. Nagyon finom a forró csoki a Biathloncentrumban, ha valaki arra jár, feltétlen igyon egyet. Nagyon jól karbantartott pályák hálózták be a vidéket, bár az enyhe idő miatt délutánra megolvadt kicsit a hó. Kétféle stílusban lehet sífutni, klasszikus és korcsolyázó. Mi a klasszikus stílust űzzük, ennek a megtanulása is jóval egyszerűbb mint a másiké, főleg ha ez önképzésben, edző nélkül történik, mint a mi esetünkben. A sípályákhoz hasonlóan itt is van könnyű, közepes és nehéz pálya, amiket különböző színekkel jelölnek. Itt Obertilliachban 60-60 kilométernyi klasszikus és korcsolyázó pálya van.
Ami magát a települést illeti, nem az a turistákkal zsúfolt, felkapott hely. Nincs telezsúfolva üzletekkel, mindössze két élelmiszer bolt, egy pékség, és néhány vendégfogadó van csak. Akik nem szeretik a tömeget, és inkább nyugodtabb pihenésre vágynak, azoknak ajánlom ezt a helyet, akár télen, akár nyáron.
Az Ausztria könyvem így ír a településről: Számos XVII-XVIII. Sz.-i parasztház teszi széppé a falut. Kuriózum az éjjeliőr (Nachtwächter), aki éjfélkor ősi dalos mondókáját előadva, kolompolva járja végig a falut. Nos, őt nem volt szerencsénk hallani, mert általában este 9-kor már javában aludtunk. Így március végén a panzióban csak mi voltunk, de a mellettünk lévő 40 férőhelyes Weiler Hotelben is csak 4-6 vendég volt, velük vacsoránál találkoztunk. A vacsora egy öt fogásos menü volt, saláta, leves, előétel, főétel és desszert. Nagyon jól lehetett vele lakni, pedig fogásonként nem voltak hatalmas adagok, de egy ilyen menüsor után eltelt az ember.
Ott létünk alatt többször is esett a hó éjszaka, volt hogy másnap 10 cm friss hó volt a szánkópályán, ami egy kicsit lassabbá tette. Hóesésben jöttünk el Obertilliachból március 28-án reggel is. Ahogy nézem mostanság a webkamerákat, még mindig van bőven hó a faluban.
És mire jövök haza? Minden idők legjobb sílövője, a norvég Ole Einar Björndalen biathlonos megszerezte élete 6. Világkupa-címét, aki Obertilliach-ban lakik, és az ő biathlon és sífutó centrumát használtuk…
