5. nap Hohenschwangau és Neuschwanstein

A következő napi program a Hohenschwangau és Neuschwanstein kastélyok felkeresése. Reggeli után autóba ülünk, kb. 60 kilométernyi autózás vár ránk Garmisch-Partenkirchenből úticélunkig. Volt némi sorbanállás a jegyekért, de ez ahhoz képest semmi volt, amennyit anno a Munkácsy kiállításért kellett várakoznunk… Königsticket-et váltottunk, ami 17 euroba került fejenként. Ezzel mindkét kastélyt meg lehetett látogatni, mindkét kastély látogatására kaptunk egy konkrét időpontot, vonalkódos beléptető rendszerek működtek. Először a Hohenschwangau-ba mentünk fel.


Itt kaptunk egy ún. audio guideot, amin keresztül magyar nyelven hallgathattuk meg a tudnivalókat. Itt nem saját magunk nyomkodtuk össze-vissza a gombokat, hanem az egyes termekbe belépve, az idegenvezetőnk aktiválta saját audio guideján keresztül a miénket, így mindig azt hallhattuk, amit éppen kell, és ráadásul annyi ideig, ameddig kell. Így pont kereken fél óráig tartott a kastély látogatása. Hohenschwangauban töltötte gyermekkorát II. Lajos király, aki később a Neuschwainstein-t építtette Richard Wagner tiszteletére, akihez szoros kapcsolat fűzte. A két kastély közötti utat meg lehet tenni gyalog, busszal vagy lovaskocsival. Mi a buszos megoldást választjuk, de nem a nagybuszt, hanem egy kisebb régi Mercedes-t.



Fenn először a Mária-hídhoz megyünk, ami csoda hogy nem szakad le, mert zsúfolásig tele van, emberekkel, főleg ázsiaiakkal. Neuschwainsteint is fél óra alatt járjuk be, hasonló audio guideos módszerrel, mint Hohenschwangaut. Ez a kastély még lenyűgözőbb, mint az előző, egy meredek sziklacsúcsra építették. Gyalog jövünk le a kastélytól, a Pöllatschlucht felé. Kellemes az út, egyenesen a lenti parkolóhoz érkezünk.

4. nap Utazás Münchenen keresztül Garmisch-Partenkirchenbe

Augusztus 20-án reggeli után München felé vettük az irányt. Először elmegyünk Schneizlreuth-ba, ahol isteni füstölt pisztrángot lehet kapni (vörösáfonyás tormát/preiselbeere meerrettich-t ne felejtsünk el venni hozzá), veszünk is 4 darabot, 10 napig remekül eláll hűtőszekrényben, ez lesz a vacsoránk kétszer is. Az autópályán lévő baleset miatt elterelték a forgalmat, egy mellékútra, ahol csak araszolva lehetett haladni. A tervezetthez képest jó két órával később a bajor fővárosba.



Mivel már igencsak éhesek voltunk, rögtön a belvárosba mentünk, hogy igazi bajor csülköt ehessünk a Haxnbauer im Scholastikahaus-ban. Ha valaki egy jó csülökre vágyik, bátran merem ajánlani a helyet. Párom egy menüre nevezett be, előételnek sörretek (Radi), főételnek pedig sertéscsülök káposztával és burgonyapürével. A desszert pedig fahéjas bundában almaszeletek, az asztalunknál flambírozva, és volt egy gombóc vaníliafagyi is hozzá. Én egy Bayern Duo nevezetű specialitással csillapítottam az éhségem, sertés- és borjúcsülök szeletek burgonyagombóccal és salátával. Érdekesség hogy a csülköt szósszal tálalták.



Ebéd után kicsit sétáltunk a belvárosban, megnéztük a Viktualienmarkt-ot, picit vásárolgattunk, majd visszamentünk az autónkhoz. Ezután kimentünk a közeli Dachauba megnézni a koncentrációs tábort, a területére be lehetett menni, de a múzeum rész, illetve a barakk amit belülről is meg lehet tekinteni már bezárt.




Azért körülnéztünk, ha már ott voltunk, valójában már itthon utánaolvastunk a tábor történetének, és annak, hogy kik és miért kerültek oda. Már hat óra is elmúlt mikor elindultunk következő állomáshelyünkre, Garmisch-Partenkirchenbe. Ahogy azt jeleztem is korábban házigazdáinknak, este 8-kor meg is érkeztünk. Tágas apartman, fürdőkádas fürdőszoba, külön a konyharész, a háló és a nappali. Pont olyan amilyet szerettünk volna. Persze az erkély sem hiányzik, ahova ki tudunk ülni étkezni is.

3. nap Sasfészek - Berchtesgaden - Salzburg

A következő nap Hitler teaházáé, a Sasfészeké. Leautózunk a buszmegállóig, ahonnan egy megállónyi buszozás után Berchtesgaden pályaudvaráig megyünk. Itt már benn áll, és szinte azonnal indul az a járat, amivel az ún. Kehlstein Dokumentation-ig megyünk. Az út kb. 20 percet vesz igénybe.



A Dokumentation-nál jön egy kis sorbanállás, ugyanis itt kell megvenni a jegyeket, a buszra, amivel a Sasfészekig megyünk. A 11 órakor induló, 3-as számú autóbuszra kapunk jegyet fejenként 13,50 euroért, itt is ér valamit tehát a Kurkarte, 1,50 euro kedvezmény járt. Még volt idő az indulásig, így hát benéztünk az ajándékshop-ba, ahol felfedeztük, hogy magyar nyelvű könyvet lehet kapni a Sasfészekről 10 euroért, amit meg is vettünk. Negyed óra alatt fenn vannak a buszok (5 megy egyszerre) egy nagy parkolóban. Maga a buszút egy élmény, ahogy a keskeny úton, alagutakon át kanyargunk felfelé. Úgy tudom ezekenek a buszoknak speciális motorjuk és fékük van. A fenti parkolóban a Sasfészek liftjéhez vezető alagút bejárata mellett van egy kis épület. Ennél lehet időpontot kérni a lefele útra. Mi a 14 óra 20 percet választjuk, ezt rá is pecsételik a jegyekre. Irány az alagút, ahol van egy kis sorbanállás. Az untersberg-i márvánnyal kifalazott alagút egy körcsarnokba vezet, ahonnan lift visz fel a Sasfészek épületébe.


Amikor felérünk először kisétálunk a csúcskereszthez, ahol gyönyörködünk a panorámában, meg fotózgatunk, aztán leülünk egy ebédre a Sasfészek teraszára, majd a süti és a kávé után megnézzük belülről is az épületet, ahol a falak és a mennyezet burkolatai eredetiek. A konfencia teremben van egy márvány kandalló, amit Mussolini adott ajándékba Hitlernek. Maga az egész élmény a felejthetetlen kategóriába tartozik a felvezető buszúttal, a páratlan szépségű panorámával, a Sasfészekkel, a történelem egy darabkájával. Micsoda munka és erőfeszítés lehetett ide utat építeni, épületet emelni! Mindezt 12 hónap alatt 1937-38-ban…
Végül hamarabb lejöttünk a tervezettnél, a buszparkolóban mutattuk a jegyünket a 14 óra 20-as pecséttel, de semmi akadálya nem volt annak, hogy 13 óra 30-assal lejöjjünk, odairányítottak minket az 5-ös számú buszhoz. Ahogy leértünk, várnunk sem kellett arra a buszra, amivel visszajutottunk Berchtesgadenbe.


A délutánt itt töltöttünk a településen, majd vacsorára hazamentünk. Vacsi után irány Salzburg, hiszen jegyünk van a Red Bull Salzburg – Maccabi Haifa BL meccsre. Itthonról, interneten keresztül vásároltuk meg a tiketteket, az egyik családi szektor (nemdohányzó) hetedik sorába.




Még sosem voltam a Red Bull stadionjában, mint ahogy ehhez hasonló építményben sem. Teljesen elvarázsolt, remélem nem utoljára voltam ilyen futball stadionban. Valódi BL meccs, valódi BL körítéssel. A Salzburg sajnos kikapott, az izraeliek sokkal jobban játszottak, szervezettebb csapat benyomását keltették, a sógorok játéka kimerült abban, hogy előre ívelgették a labdát, túl sok elképzelés nem volt támadójátékukban. Meccs után még bemegyünk Salzburgba tankolni egyet, olcsóbb az üzemanyag mint odahaza Magyarországon, a németországi árakról pedig nem is beszélve. Talán már éjfél is elmúlt mire hazaértünk, pedig kell a pihenés, mert másnap ismét egy hosszú nap vár ránk.

2. nap Jennerbahn - Königssee - Watzmann termálfürdő

Másnap lemegyünk Wemholz buszmegállóig autóval, majd ott buszra pattanunk, és a Jenner kabinos felvonójáig utazunk. Itt egy ún. See-Gipfel Ticketet veszünk, ami érvényes a Jennerbahnra, és egy hajózásra a Königsseen St. Bartholomäig és vissza. A felvonó és a tó egyébként közel van egymáshoz, egy hatalmas közös parkolójuk van, sétával néhány percnyire van a felvonó aljától a hajóállomás. Nekünk az volt a tervünk, hogy egy napon megnézzük mindkettőt. Az időjárásra nincs panasz, ragyogó napsütés, kellemes idő.



Maga a felvonó két személyes, és 1802 m magasra visz fel. Egy kis séta után a Jenner 1874 m csúcsára jutunk, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a sötétzöld és kristálytiszta vízű tóra, a Königssee-re, amely beékelődik a meredek sziklafalak közé.





Miután lemegyünk a felvonóval ezt a tavat vesszük célba. Amikor megvettük a kombijegyet egy Gutschein-t, azaz bónt kaptunk, aminek ellenében a hajóállomás pénztáránál átvehetjük a hajójegyeinket. Azt tudni kell, hogy nem kötelező ugyanazon a napon megjárni mindkettőt, a hajózást máskor is megtehettük volna, ám mivel a Jennernél vettük a kombijegyet, így a felvonó jegyünk a vásárlás napjára szólt, azt aznap fel kellett használni, viszont a hajózás ideje mindegy volt. Azt nem tudom fordítva hogyan működik, gondolom hasonlóképp, mármint ha valaki a hajóállomáson veszi meg a See-Gipfel Ticketet gondolom aznap hajózik, és bónt kap a felvonózáshoz, amit szintén nem kötelező aznap felhasználni. A hajóállomás pénztáránál ráfizetünk fejenként még 3 eurot, mert nem csak a templomig szeretnénk menni, hanem a tó végéig, Salet megállóig, hogy onnan majd elsétáljunk a Königssee mögött lévő kis tóhoz, az Obersee-ig. Mivel tömegeket vonz a hely, elég sűrűn járnak ezek a motoros hajók. A pénztárnál kis magyar nyelvű szórólapocskát kapunk, amely a tóval kapcsolatos információkat tartalmazza. Maga a tó 8 km hosszú, szélessége eléri az 1250 m-t, mélysége helyenként a 200 m-t.




A tó vize jéghideg, mert vízutánpótlását főleg a mélyből, a felszín alatti patakokból nyeri, ez Németország legtisztább tava. A hajózás egyik legnagyobb élménye, amikor elérünk az Echowand (visszhangfal) alá a kapitány elővesz egy trombitát, majd megfújja, ami visszhangzik. St. Bartholomä templománál sokan kiszállnak a hajóból (ez amikor mi ott jártunk fel volt állványozva, éppen felújítják), majd miután kiderül hogy át kell szállni egy másik hajóra ahhoz hogy Salet-ig menjünk mi is kiszállunk.


A másik hajó már nem túlzsúfolt, kényelmesebb az utazás. Salet megállótól kb. 15 perc séta az Obersee, ennek is hideg a vize, ám ez cseppet sem zavar néhány német lurkót, akik vígan lubickolnak nyakig merülve. A szórólapon beharangozott mély csendről ugyan szó sincs, ám a látvány így is lenyűgöző. A visszaút is békésen telik a hajón, nem szállunk ki megnézni a St. Bartholomä templomot. Ez a kör (Königssee-Salet-Königssee) kb. két óra ami a hajózási részét illeti, így tehát célszerű rászánni egy fél napot, hogy kedvére pihenjen, kirándulgasson az ember. Busszal megyünk vissza Berchtesgaden-be, vacsorára haza is értünk a panzióba.

Vacsora után este elmentünk a Watzmann termálfürdőbe, a Kurkarte itt is némi kedvezményre jogosít. Nagyon hangulatos fürdő, főleg amikor már sötét van odakinn, kellemes a kültéri medence hőmérséklete is, noha a vize kicsit sós. Este 10 óra tájban érünk vissza a szállásra.

Bajor Alpok - 1. nap

Az már a tavaly nyári svájci nyaralás hazautazásakor körvonalazódott, hogy idén el kellene tölteni néhány napot Berchtesgaden környékén, megnézni a Sasfészket és a Königssee-t. Tavasszal pedig kialakult az is, hogy a nyaralás másik részében a Zugspitz környékét vegyük célba. Rendeltem prospektusokat Garmiscz-Partenkirchenből, így gyerekjáték volt szinte a szervezés. Így tehát 2009. augusztus 17-én felkerekedtünk, hogy 3 éjszakát Berchtesgaden vidékén töltsünk el, majd pedig 9-et Garmisch-Partenkirchenben. A szálláskeresés nem volt egyszerű, főleg az előbbi helyre, sorra jöttek az érdeklődő e-mailemre küldött válaszok amik arról szóltak, hogy már nincs helyük. Végül csak sikerült egy panziót találni Schönau am Königssee-ben. A cím szerint Schönauban van, ám a valóságban közelebb van Berchtesgadenhez, a hegyoldalban fekszik a Sasfészek alatt, Berchtesgaden felett, szóval csodálatos panorámában volt részünk.

Ez a Pension Watzmannblick, ahol fejenként és éjszakánként 30 euroért kaptunk félpanziós ellátást, és egy nagy szobát erkéllyel. Garmish-Partenkirchenben a hosszabb időre való tekintettel apartmant kerestem, végül csak sikerült megfelelő méretűt - amiben külön van a konyha, a nappali és a hálószoba -, jó áron, buszmegállóhoz közel találni a Münchner Strassen. Ez lenne az: Ferienwohnung Sexl

Augusztus 17-én hétfőn este hat óra után érkeztünk meg Berctesgadenbe, ahol éppen vacsoraidő volt, miután megnéztük szobánkat mehettünk is az étkezőbe. Vacsora után kicsit sétáltunk, fotózgattunk a panzió környékén, ekkor fedeztük fel, hogy felettünk a Sasfészek van.

Megnéztük a lenti buszmegállót, ahol van egy ingyenes parkoló, itt lehet hagyni az autót, amikor majd buszozunk, merthogy a kurtaxa megfizetésének ellenében (ami benne foglaltatik a szobaárban) ingyenesen használhatók a régióban a buszok. Maga a kártya egy plasztiklapocska, olyan mint egy bankkártya. Távozáskor vissza kell adni a panzió tulajdonosának. Buszmenetrend szerencsére van, még idehaza kinyomtattam azokat az útvonalakat, ami bennünket érint, a 841-es és 849-es vonalakét.
Íme a vonaltérkép: Vonaltérkép és a menetrend: 841-es vonal, 849-es vonal
Besötétedik lassan, de azért még elmegyünk a Königsseehez, a királyok tavához. Kicsit sétálunk, majd visszatérünk a panzióba.