Csak semmi Pánik..

Szombat este megnéztünk egy filmet a moziban. Aki még nem látta Till Attila Pánik című filmjét, az ne is nézze meg. Vígjátékként tüntetik fel, ám mégsem az, szerintem. Általában egy vígjátékon jól szórakozik az ember, de ezen nem lehet. Nyilván sokan megnézik, mert nagy hírverést csináltak neki és az ember azt reméli, hogy: Igen, készülnek manapság jó magyar filmek.


Vasárnap délután kitaláltam, hogy ennék garnélát. Irány a METRO, ahol mindig lehet frisset kapni. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető ételről van szó. Először Ausztriában, Lienzben ettünk ilyet. Minden péntek délután és szombaton délelőtt a belvárosban, a Messinggasse-n piacot tartanak. Itt van egy halárus, aki ott frissen elkészíti ezt a specialitást. Kevés olívaolajon megpirítom a rákot (páncélostul, de a feje eltávolítva), közben ráfacsarom egy fél citrom levét, öntök rá egy kis fehérbort, megborsozom, és néhány perc (2-3) múlva kész is. Heinz fokhagymaszósszal (garlic sauce) és pirítóssal fogyasztom (a páncélját evés közben távolítom el). A képen látható hogy is néz ki az étek. Nagyon finom.