Július 2.
Irány a Mont Blanc! Ma Franciaország a célpont, pontosabban a Mont Blanc Express-el Chamonix-ba (itt rendezték az első téli olimpiát 1924-ben) megyünk, majd ott fel a gyűjtőkabinos felvonóval a 3842 m magasan lévő Aiguille du Midi-re, ahonnan a Mont Blanc szinte karnyújtásnyira van. Täsch-ből Visp-be vonatozunk le, ahol átszállunk a Genf-be tartó IC-re, ezzel Martigny-ig megyünk Martigny-ból indul a Mont Blanc Express, amit szintén külön térítés nélkül igénybe lehet venni Chamonix-ig. A neve ugyan Express, de a sebessége ezt nem tükrözi, többször fogaskerekek segítségével halad a vonat a hegyekben.
Egy helyen át kell szállni, a svájci-francia határ könyékén, de gyakorlatilag miután átszálltak az utasok már indult is tovább a vonat. Martigny-ból kb. másfél óra az út Chamonix-be. A táj lenyűgöző, de hát ezt már annyiszor elmondta az ember svájci utazásai során. Chamonix-ban könnyen megtaláljuk a felvonó völgyi állomását. Elég mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, a fejenként 38 euros oda-visza szóló tikett nem olcsó. Hiába, az élményt meg kell fizetni, ha látni akarjuk az Alpok legmagasabb pontját. A Mont Blanc csúcsára átlagban évi 20 ezren jutnak fel.
Nem kis szám. Két szakaszban jutunk fel a gyűjtőkabinos felvonóval az Aiguille du Midi-re. Egy japán csoportot sikerül kifognunk, velük megyünk fel. Elég hangosak, hogy tényleg félnek-e vagy csak úgy csinálnak azt nem tudni, de van aki levéve sapkáját azt a szeme elé teszi, hogy ne is lássa hova megy a felvonó. A második szakasz kicsit meredekebb, itt már szép lassan a hóhatár fölé emelkedünk. Ahogy közelítünk a felső állomáshoz, a mellettünk lévő hegygerincen hegymászókat veszünk észre.
Mikor felérünk, és az egyik kilátóponthoz megyünk még több hegymászót láthatunk szerte a környéken. Fantasztikus a panoráma. Szavakkal nehéz leírni, de tényleg ott magasodik előttünk a Mont Blanc teljes pompájában, tekintélyt tisztelő hatalmasságával. Kb. másfél – két órát időzünk fenn. Itt már a lépcsőzés is nehezen megy, főleg felfelé. Az a néhány lépcsőfok jobban kifáraszt mintha odahaza felszaladnék a kilencedik emeletre… Mikor leérünk még kicsit sétálunk meg várásolgatunk Chamonix-ban, majd elindulunk hazafelé a Mont Blanc Express-el.
Irány a Mont Blanc! Ma Franciaország a célpont, pontosabban a Mont Blanc Express-el Chamonix-ba (itt rendezték az első téli olimpiát 1924-ben) megyünk, majd ott fel a gyűjtőkabinos felvonóval a 3842 m magasan lévő Aiguille du Midi-re, ahonnan a Mont Blanc szinte karnyújtásnyira van. Täsch-ből Visp-be vonatozunk le, ahol átszállunk a Genf-be tartó IC-re, ezzel Martigny-ig megyünk Martigny-ból indul a Mont Blanc Express, amit szintén külön térítés nélkül igénybe lehet venni Chamonix-ig. A neve ugyan Express, de a sebessége ezt nem tükrözi, többször fogaskerekek segítségével halad a vonat a hegyekben. 
Egy helyen át kell szállni, a svájci-francia határ könyékén, de gyakorlatilag miután átszálltak az utasok már indult is tovább a vonat. Martigny-ból kb. másfél óra az út Chamonix-be. A táj lenyűgöző, de hát ezt már annyiszor elmondta az ember svájci utazásai során. Chamonix-ban könnyen megtaláljuk a felvonó völgyi állomását. Elég mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, a fejenként 38 euros oda-visza szóló tikett nem olcsó. Hiába, az élményt meg kell fizetni, ha látni akarjuk az Alpok legmagasabb pontját. A Mont Blanc csúcsára átlagban évi 20 ezren jutnak fel. 
Nem kis szám. Két szakaszban jutunk fel a gyűjtőkabinos felvonóval az Aiguille du Midi-re. Egy japán csoportot sikerül kifognunk, velük megyünk fel. Elég hangosak, hogy tényleg félnek-e vagy csak úgy csinálnak azt nem tudni, de van aki levéve sapkáját azt a szeme elé teszi, hogy ne is lássa hova megy a felvonó. A második szakasz kicsit meredekebb, itt már szép lassan a hóhatár fölé emelkedünk. Ahogy közelítünk a felső állomáshoz, a mellettünk lévő hegygerincen hegymászókat veszünk észre. 
Mikor felérünk, és az egyik kilátóponthoz megyünk még több hegymászót láthatunk szerte a környéken. Fantasztikus a panoráma. Szavakkal nehéz leírni, de tényleg ott magasodik előttünk a Mont Blanc teljes pompájában, tekintélyt tisztelő hatalmasságával. Kb. másfél – két órát időzünk fenn. Itt már a lépcsőzés is nehezen megy, főleg felfelé. Az a néhány lépcsőfok jobban kifáraszt mintha odahaza felszaladnék a kilencedik emeletre… Mikor leérünk még kicsit sétálunk meg várásolgatunk Chamonix-ban, majd elindulunk hazafelé a Mont Blanc Express-el. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése