Másnap lemegyünk Wemholz buszmegállóig autóval, majd ott buszra pattanunk, és a Jenner kabinos felvonójáig utazunk. Itt egy ún. See-Gipfel Ticketet veszünk, ami érvényes a Jennerbahnra, és egy hajózásra a Königsseen St. Bartholomäig és vissza. A felvonó és a tó egyébként közel van egymáshoz, egy hatalmas közös parkolójuk van, sétával néhány percnyire van a felvonó aljától a hajóállomás. Nekünk az volt a tervünk, hogy egy napon megnézzük mindkettőt. Az időjárásra nincs panasz, ragyogó napsütés, kellemes idő.
Maga a felvonó két személyes, és 1802 m magasra visz fel. Egy kis séta után a Jenner 1874 m csúcsára jutunk, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a sötétzöld és kristálytiszta vízű tóra, a Königssee-re, amely beékelődik a meredek sziklafalak közé.
Miután lemegyünk a felvonóval ezt a tavat vesszük célba. Amikor megvettük a kombijegyet egy Gutschein-t, azaz bónt kaptunk, aminek ellenében a hajóállomás pénztáránál átvehetjük a hajójegyeinket. Azt tudni kell, hogy nem kötelező ugyanazon a napon megjárni mindkettőt, a hajózást máskor is megtehettük volna, ám mivel a Jennernél vettük a kombijegyet, így a felvonó jegyünk a vásárlás napjára szólt, azt aznap fel kellett használni, viszont a hajózás ideje mindegy volt. Azt nem tudom fordítva hogyan működik, gondolom hasonlóképp, mármint ha valaki a hajóállomáson veszi meg a See-Gipfel Ticketet gondolom aznap hajózik, és bónt kap a felvonózáshoz, amit szintén nem kötelező aznap felhasználni. A hajóállomás pénztáránál ráfizetünk fejenként még 3 eurot, mert nem csak a templomig szeretnénk menni, hanem a tó végéig, Salet megállóig, hogy onnan majd elsétáljunk a Königssee mögött lévő kis tóhoz, az Obersee-ig. Mivel tömegeket vonz a hely, elég sűrűn járnak ezek a motoros hajók. A pénztárnál kis magyar nyelvű szórólapocskát kapunk, amely a tóval kapcsolatos információkat tartalmazza. Maga a tó 8 km hosszú, szélessége eléri az 1250 m-t, mélysége helyenként a 200 m-t.
A tó vize jéghideg, mert vízutánpótlását főleg a mélyből, a felszín alatti patakokból nyeri, ez Németország legtisztább tava. A hajózás egyik legnagyobb élménye, amikor elérünk az Echowand (visszhangfal) alá a kapitány elővesz egy trombitát, majd megfújja, ami visszhangzik. St. Bartholomä templománál sokan kiszállnak a hajóból (ez amikor mi ott jártunk fel volt állványozva, éppen felújítják), majd miután kiderül hogy át kell szállni egy másik hajóra ahhoz hogy Salet-ig menjünk mi is kiszállunk.
A másik hajó már nem túlzsúfolt, kényelmesebb az utazás. Salet megállótól kb. 15 perc séta az Obersee, ennek is hideg a vize, ám ez cseppet sem zavar néhány német lurkót, akik vígan lubickolnak nyakig merülve. A szórólapon beharangozott mély csendről ugyan szó sincs, ám a látvány így is lenyűgöző. A visszaút is békésen telik a hajón, nem szállunk ki megnézni a St. Bartholomä templomot. Ez a kör (Königssee-Salet-Königssee) kb. két óra ami a hajózási részét illeti, így tehát célszerű rászánni egy fél napot, hogy kedvére pihenjen, kirándulgasson az ember. Busszal megyünk vissza Berchtesgaden-be, vacsorára haza is értünk a panzióba.
Vacsora után este elmentünk a Watzmann termálfürdőbe, a Kurkarte itt is némi kedvezményre jogosít. Nagyon hangulatos fürdő, főleg amikor már sötét van odakinn, kellemes a kültéri medence hőmérséklete is, noha a vize kicsit sós. Este 10 óra tájban érünk vissza a szállásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése