Jungfraujoch

Június 27.

Reggel szokás szerint a webkamerákat nézem a tévében, és bizony odafenn napos az idő, kék az ég, noha az Eiger még mindig eltakarja előlünk a híres északi falát (is). Lesétálunk Grindelwald Grund állomásra, ez a háztól kb. 3 percnyire van. Itt megvesszük a jegyeket, a Swiss Pass ide sajnos csak kedvezményt ad, nem használható ingyenesen a hegyi vasút. 104 CHF fejenként a menettérti jegy ára a 153 CHF teljes ár helyett. Szép zöld-sárga vonattal jutunk fel Kleine Scheidegg-ig, az Eiger sajnos továbbra is felhőben. Kleine Scheidegg-en át kell szállni, innen már piros szerelvényekkel folytatjuk tovább az utunkat. Alig találunk helyet, mert kicsit lassan érünk a vonathoz, hiszen Kleine Scheidegg-en is van látnivaló. Már-már úgy tűnik nem is lesz ülőhelyünk, de szerencsére itt is segítségére vannak az utasoknak a vasút dolgozói, akik integetnek felénk, hogy menjünk az utolsó kocsiba, ott még hét hely van. Innen az út nagy része – ami kb. 50 perc - a hely belsejében visz, megállókkal, ahol hatalmas ablakok vannak a szikla falában, ahonnan ki lehet nézni a környékre. Meg is áll a vonat 5-5 percekre ezeken a megállókon, egyedül az Eismeer megállónál lehet valamit látni, Eigernordwand továbbra is felhőben. A vonaton eközben megy a vetítés, egy kis történelem, illetve bemutató arról mi is vár ránk odafenn, ezt persze nem mindenki nézi, mert többen elbóbiskoltak, nyilván a magasság miatt. Meglehetősen hűvös van 3454 méteren amikor kiszállunk Európa legmagasabban fekvő pályaudvarán, a Top of Europe-on. Nem is kinn vagyunk a szabad ég alatt, hanem továbbra is a hegy gyomrában. Először a jégpalotát keressük fel, itt nagyon szép jégszobrok vannak. Mindenhol jég, még a talpunk alatt is. Utána kimegyünk a szabadba, az ún. Plateau nevű helyre. Fúj a szél, a sapka bizony lenn maradt a szálláson. Gyönyörű kék ég, meg a vakítóan fehér hó. Visszamegyünk a hegy belsejébe, hogy megkeressük a Sphinx-hez repítő liftet, amely 3571 méterre visz bennünket. Ami érdekes, több helyen táblák jelzik hogy a nagy magasság miatt lassan közlekedjen az ember, főleg a lépcsőkön, mert sokkal megerőltetőbb odafenn a mozgás. Mielőtt azonban felmennénk a Sphinx-hez kinézünk a szabadba, ahonnan éppen egy csoport gleccsertúrára indul. Itt egyébként lehet síelni snowboardozni, csúszkálni, vannak szánhúzó kutyusok, de a bátrabbak kipróbálhatják a Tyrolienne-t, ami annyit tesz, hogy kötélpályán csúszhat le, némi lépcsőzés után, ami a hóba van belevájva. Aki jó erőben érzi magát az tehet egy túrát a Mönchsjochhüttéhez, tervben volt, de mi most ezt kihagyjuk, mert párosunk egyik tagját szinte „megrészegítette” a magasság, nem érzi túl jól magát. Ismét visszamegyünk a hegy belsejébe, most már tényleg irány a Sphinx, egy nagyobb indiai csoport társaságában be is zsúfolódunk a liftbe (egyébként két lift közlekedik a hatalmas emberforgalom miatt). Odafenn ismét egy gyönyörű panoráma fogad bennünket, noha kicsit befelhősödik az ég körülöttünk. Néhány fotó készül, majd irány vissza a lifthez. Lemegyünk az éttermekhez, iszunk egy kávét meg eszünk egy sütit mielőtt búcsút intenénk Jungfraujoch-nak.

Miután leérünk Grindelwald-ba, úgy döntünk hogy lemegyünk Interlaken-be kicsit körülnézünk az üdülőhelyen. A vonatút 34 perc, és Interlaken-Ost állomásra érkezünk. Interlaken két tó között fekszik a Thun-i és a Brienz-i tavak között. Gyönyörű szállodák, a település közepén lévő parkban landoló siklóernyősök, édesség- és óraboltok tömege. A városka két vasútállomással is rendelkezik, és mindkettőnél ott található a hajóállomás is, így aki vízen szeretné folytatni az útját annak nem kell sokat gyalogolnia.