Június 29.
Ma egy városnézős, vonatozós napot tartunk. Először Luzern-be megyünk, Interlakenben, majd Meiringenben vár ránk egy átszállás. Megint csak csodálatos tájakon halad a vonatunk. Luzern-ben épp a jódlifesztivál van, így a belváros egy része az autós forgalom elöl le van zárva. A pályaudvarral szemben a hajóállomás, a Vierwaldstätter tavon lehet hajókázni. Egy folyó, a Reuss szeli át a várost, több híd is átível a folyó felett.
A leghíresebb a Kapellbrücke, ez egy fedett fahíd, amelynek közepén egy nyolcszögletű torony áll. Kicsit sétálunk a városban, eszünk pár falatot, majd ismét visszamegyünk a pályaudvarra, hogy Bern-be menjünk tovább, hiszen ma van az Európa Bajnokság döntője, és Bern-ben meg szeretnénk nézni a szurkolói zónát. Sajnos Luzern-ben a közeledési múzeum kimaradt idő hiányában, pedig azt érdemes megnéznie annak aki arra jár.
Egy óra alatt Bernbe érünk Luzernből. A pályaudvar előtti téren találomra felülünk egy villamosra (ha jól emlékszem a 3-as volt az), és megyünk vele néhány megállót. A Helvetiaplatz-on szállunk le, itt található az Einstein múzeum, de oda sajnos már nem mehetünk be, mert záróra. Sebaj, megkeressük az állatkertet, a 19-es busszal kell menni néhány megállót a Helvetiaplatz-tól. Az állatkert nagyon klassz, bár túl sok időnk itt sem volt a közelgő zárás miatt, de azért sikerül minden állatot megnézni.
Kora este van. Az állatkertből elindulunk a folyó felé. Itt egy igen szokatlan látványban van részünk. Egy gyors sodrású, mélyzöld folyóról van szó, az Aare folyóról. A folyón pedig emberek sodortatják magukat az árral! Fiatalabbak, idősebbek, férfiak, nők, gyerekek. A bátrabbak egyenesen a hidakról ugranak bele, egy műanyag hordóval együtt, amiben a ruhájuk, holmijuk van…
A „félénkebbek” a lépcsőről ereszkednek bele, pár száz métert haladnak a folyóval, majd valamelyik következő feljárónál „kiszállnak”. Napközben forróság volt, az igaz, és kicsit irigyeljük is az embereket, akik a hűs vízben vannak nyakig. De hogy kipróbálnánk-e ezt mi is? Jó kérdés.
Kicsit veszélyesebbnek tűnik a zalakarosi élményfürdő sodrófolyosójánál… Lassan elindulunk vissza a városközpontba, ugyanazon az úton ahol jöttünk is, először busszal majd villamossal megyünk. Leszállunk a szurkolói zónánál. Sokan vannak, két lezárt szurkolói zóna is van kivetítőkkel, egymástól kb. 150 méterre. Már gyűlnek a szurkolók, de több a spanyol érzelmű az öltözékekből ítélve. Mi kicsit nézelődünk, majd úgy döntünk hazamegyünk, nagyon későn érnénk haza, ha itt néznénk meg az EB döntőt, no meg még mindig bennünk van az előző napi túra fáradtsága.
Ma egy városnézős, vonatozós napot tartunk. Először Luzern-be megyünk, Interlakenben, majd Meiringenben vár ránk egy átszállás. Megint csak csodálatos tájakon halad a vonatunk. Luzern-ben épp a jódlifesztivál van, így a belváros egy része az autós forgalom elöl le van zárva. A pályaudvarral szemben a hajóállomás, a Vierwaldstätter tavon lehet hajókázni. Egy folyó, a Reuss szeli át a várost, több híd is átível a folyó felett. 
A leghíresebb a Kapellbrücke, ez egy fedett fahíd, amelynek közepén egy nyolcszögletű torony áll. Kicsit sétálunk a városban, eszünk pár falatot, majd ismét visszamegyünk a pályaudvarra, hogy Bern-be menjünk tovább, hiszen ma van az Európa Bajnokság döntője, és Bern-ben meg szeretnénk nézni a szurkolói zónát. Sajnos Luzern-ben a közeledési múzeum kimaradt idő hiányában, pedig azt érdemes megnéznie annak aki arra jár. 
Egy óra alatt Bernbe érünk Luzernből. A pályaudvar előtti téren találomra felülünk egy villamosra (ha jól emlékszem a 3-as volt az), és megyünk vele néhány megállót. A Helvetiaplatz-on szállunk le, itt található az Einstein múzeum, de oda sajnos már nem mehetünk be, mert záróra. Sebaj, megkeressük az állatkertet, a 19-es busszal kell menni néhány megállót a Helvetiaplatz-tól. Az állatkert nagyon klassz, bár túl sok időnk itt sem volt a közelgő zárás miatt, de azért sikerül minden állatot megnézni. 
Kora este van. Az állatkertből elindulunk a folyó felé. Itt egy igen szokatlan látványban van részünk. Egy gyors sodrású, mélyzöld folyóról van szó, az Aare folyóról. A folyón pedig emberek sodortatják magukat az árral! Fiatalabbak, idősebbek, férfiak, nők, gyerekek. A bátrabbak egyenesen a hidakról ugranak bele, egy műanyag hordóval együtt, amiben a ruhájuk, holmijuk van… 
A „félénkebbek” a lépcsőről ereszkednek bele, pár száz métert haladnak a folyóval, majd valamelyik következő feljárónál „kiszállnak”. Napközben forróság volt, az igaz, és kicsit irigyeljük is az embereket, akik a hűs vízben vannak nyakig. De hogy kipróbálnánk-e ezt mi is? Jó kérdés.
Kicsit veszélyesebbnek tűnik a zalakarosi élményfürdő sodrófolyosójánál… Lassan elindulunk vissza a városközpontba, ugyanazon az úton ahol jöttünk is, először busszal majd villamossal megyünk. Leszállunk a szurkolói zónánál. Sokan vannak, két lezárt szurkolói zóna is van kivetítőkkel, egymástól kb. 150 méterre. Már gyűlnek a szurkolók, de több a spanyol érzelmű az öltözékekből ítélve. Mi kicsit nézelődünk, majd úgy döntünk hazamegyünk, nagyon későn érnénk haza, ha itt néznénk meg az EB döntőt, no meg még mindig bennünk van az előző napi túra fáradtsága. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése