Június 28.
Ezen a napon a Triftbrücke-t vettük célba, ehhez vonaton és buszon is kellett utazni. Először lementünk Grindelwald-ba vonattal, majd egy átszállás után Meiringen-ig vonatoztunk. Szép helyen halad a vonat, csodálatos látványt nyújt a Brienz-i tó a mélyzöld színével, szinte csábítja az embert arra, hogy megmártózzon benne. Ez persze kimarad most, maradunk a vonaton. Meiringenben buszra szállunk át, némi bizonytalankodás után találjuk meg buszunkat, de nekünk a Sustenpass-ra tartó járatot kell keresnünk, ami kis idő múlva elő is áll.
Itt is elég csak felmutatni a Swiss Pass-t, már mehetünk is az autóbusz belsejébe. A klíma kitűnő, működik, így kellemesen telik a rövidke utunk. Közvetlenül a Triftbahn előtt tesz le bennünket az autóbusz. Sajnos becsúszott elénk egy csoport, akik szintén a mi buszunkkal érkeztek, így kb. fél órát kell várni a feljutásra, mert a felvonó 8 személyes, és kb. 10 percenként tud 8 főt a magasba vinni. Amikor megvesszük a jegyeket (20 CHF/fő) kapunk egy sorszámot, ezt kell figyelni, ha halljuk a hangosbemondóban, akkor mehetünk fel a kabinos felvonóval.
A prospektusok szerint 1,5 órás útra van a függőhíd, a helyet egyébként úgy is jellemzik hogy egy darabka Nepál. Egy 102 méter hosszú, 70 méter magasan kifeszített függőhídról van szó, amely alatt egy gleccserből fakadó tó van, ezt a helyet szeretnénk megnézni. A túra több mint másfél órát vesz igénybe, és eléggé fárasztó a nagy hőségben.
A híd felett pihentünk meg végül, és nem merészkedtünk le a hídra, ami egyébként elég félelmetes látványt nyújt ilyen közelről. Túl sok idő nincs, hisz azt is be kell kalkulálni, hogy elvileg 16 óráig közlekedik a kabinos felvonó. Azért elvileg, mert nagyon sokan öt óra tájban értünk vissza a hídtól, és bizony még járt a felvonó, a személyzet távcsővel figyelte a hegyoldalt, hogy mennyien vannak még fenn.
Szerencsére a buszra sem kellett sokat várni lenn így a már ismert útvonalon tértünk haza Grindelwaldba egy igen kimerítő nap után.
Ezen a napon a Triftbrücke-t vettük célba, ehhez vonaton és buszon is kellett utazni. Először lementünk Grindelwald-ba vonattal, majd egy átszállás után Meiringen-ig vonatoztunk. Szép helyen halad a vonat, csodálatos látványt nyújt a Brienz-i tó a mélyzöld színével, szinte csábítja az embert arra, hogy megmártózzon benne. Ez persze kimarad most, maradunk a vonaton. Meiringenben buszra szállunk át, némi bizonytalankodás után találjuk meg buszunkat, de nekünk a Sustenpass-ra tartó járatot kell keresnünk, ami kis idő múlva elő is áll. 
Itt is elég csak felmutatni a Swiss Pass-t, már mehetünk is az autóbusz belsejébe. A klíma kitűnő, működik, így kellemesen telik a rövidke utunk. Közvetlenül a Triftbahn előtt tesz le bennünket az autóbusz. Sajnos becsúszott elénk egy csoport, akik szintén a mi buszunkkal érkeztek, így kb. fél órát kell várni a feljutásra, mert a felvonó 8 személyes, és kb. 10 percenként tud 8 főt a magasba vinni. Amikor megvesszük a jegyeket (20 CHF/fő) kapunk egy sorszámot, ezt kell figyelni, ha halljuk a hangosbemondóban, akkor mehetünk fel a kabinos felvonóval. 
A prospektusok szerint 1,5 órás útra van a függőhíd, a helyet egyébként úgy is jellemzik hogy egy darabka Nepál. Egy 102 méter hosszú, 70 méter magasan kifeszített függőhídról van szó, amely alatt egy gleccserből fakadó tó van, ezt a helyet szeretnénk megnézni. A túra több mint másfél órát vesz igénybe, és eléggé fárasztó a nagy hőségben. 
A híd felett pihentünk meg végül, és nem merészkedtünk le a hídra, ami egyébként elég félelmetes látványt nyújt ilyen közelről. Túl sok idő nincs, hisz azt is be kell kalkulálni, hogy elvileg 16 óráig közlekedik a kabinos felvonó. Azért elvileg, mert nagyon sokan öt óra tájban értünk vissza a hídtól, és bizony még járt a felvonó, a személyzet távcsővel figyelte a hegyoldalt, hogy mennyien vannak még fenn. 
Szerencsére a buszra sem kellett sokat várni lenn így a már ismert útvonalon tértünk haza Grindelwaldba egy igen kimerítő nap után. 
1 megjegyzés:
A másfél órás gyalogút csak tapasztalt túrázóknak, megállás nélkül.😊
Megjegyzés küldése