Montreux - Genfi tó

Június 26.

Másnap reggel kicsit felhős az idő. A terv az volt hogy felmegyünk a Jungfraujoch-ra, de mivel az Eiger is felhőbe burkolózott, úgy döntünk jobb időre halasztjuk ezt a programot, noha a webkamerák fenn tisztább időt mutatnak. Jön a döntés, inkább vonatozzunk el kicsit messzebbre. A Grindelwaldi vasútállomáson megvesszük a Swiss Pass-t, amivel július 3-ig (8 nap) korlátlan mennyiségben utazhatunk vonaton, hajón, autóbuszon, használhatjuk a helyi tömegközlekedést a nagyvárosokban, ezen felül 400 svájci múzeumba is belépőként szolgál. Kettőnknek 640 frankba kerül ez.
Első utunk a Genfi-tó partján lévő Montreux-be vezet. Grindelwald állomásról levonatozunk Interlakenbe egy kék-sárga vonattal, majd az átszállás után Spiez-ig a Berlinbe tartó 272-es számú német ICE-el utazunk. Itt újabb átszállás következik, Visp-ig megyünk egy emeletes személykocsikból álló IC járattal. Visp-ben sem kell várnunk szinte, újabb átszállás következik, és egy InterRegio járattal megyünk Montreux-ig. Grindelwald-ban 9 óra 20-kor ültünk vonatra, három átszállás után pedig 12 óra 18 percre érkeztünk meg Montreux-be. A vonatok kivétel nélkül tiszták, kulturáltak, a mellékhelység is normálisan néz ki, élmény az utazás, pedig még csak most kezdtük. Miután leszállunk Montreux-ben, elindulunk lefelé a tópartra. Csodálatos. Zöld pázsit, pálmafák, a parkban piknikelő emberkék. Más világ mint a nagy hegyek közt, pedig ez is ugyanaz az ország ahonnan reggel elindultunk. A Chateau de Chillon-t vesszük célba, persze gyalog. Menet közben eszünk egyet a helyi McDonalds-ban, illetve egy másik gyorsétkezdében. Kb. másfél-két órás séta ez, sok-sok nézelődéssel, fényképezéssel.
A Swiss Pass ingyenes belépést biztosít, persze azért fel kell mutatni a pénztárnál, hogy kapjunk 0 frankról szóló jegyeket… Mivel a Swiss Passon rajta van a nemzetiségünk is, így a belépők mellett a kezünkbe nyomnak egy magyar nyelvű tájékoztatót is a kastélyról. Jól esik betérni a kastély hűs falai közé. Miután megnéztük, úgy döntünk hajóval megyünk vissza Montreux-be, nem is kell szinte várni, már érkezik is egy. A hajó elejébe tartunk, ott legalább menet közben hűt minket a menetszél. Hamar visszaérkezünk Montreux-be. Még egy kis bevásárlás a helyi boltban, majd irány a vasútállomás. Ugynazon az úton megyünk haza, amin idefele jöttünk is, három átszállás vár ránk hazáig.

Egy jótanács azoknak, akik a közeljövőben svájci vonatozást terveznek: figyeljék a hangosbemondót, a kiírást, illetve ha bizonytalanok keressék a sárga mellényt viselő vasúti dolgozókat, akik mindenben segítenek. Félig-meddig sikerült egyszer nekünk is rossz vonatra szállni, de szerencsére az első napon, így ez a továbbiakban nem okozott gondot. Konkrétan az Interlakenből Grindelwald-ba tartó vonatról van szó, ami két részből áll, ugyanis egy szerelvényként közlekedik a Lauterbrunnen-be tartó résszel is, amit Zweilütschinen-ben választanak le. Svájcban a peronok mindenhol szektorokra vannak osztva, A, B, C, és D szektor. Interlakenben az A szektorból Lauterbrunnen felé megy a vonat, a B szektorból pedig Grindelwald-ba. Amikor este hazafelé megy az ember fáradtan nem túl szerencsés a vonat rossz részére szállni. Pedig a nagy sietségben az első napokon előfordulhat, amikor még nem ismeri ki magát teljesen az ember. Igyekezni kell, mert nem sok idő marad az átszállásra. A tévedést akkor vesszük észre, amikor Lauterbrunnenből elindul visszafelé a vonat… Így Zweilütschinen-ben van némi időnk, de kb. 30 perc várakozás után mégiscsak sikerül a hazafele tartó vonatra szállni. Visszatérve a szektorokhoz, ez azért is hasznos dolog, mert előre lehet tudni, hogy melyik szektor milyen osztályú kocsit tartalmaz, így már érkezés előtt lehet helyezkedni, nem pedig akkor rohangálni az általunk igénybevehető kocsiosztályra, amikor már befutott a vonat. Jól sikerült nap volt a legelső, így elégedetten térünk nyugovóra vacsora után. Másnapra a Jungfraubahn és a Jungfraujoch van tervbe véve, ami az UNESCO világörökség része. Persze ha az időjárás másképp nem gondolja.